Hívő, református asszonyok együttimádkozása Nagyváradon

Tizennyolcadik alkalommal tartották meg nőszövetségi konferenciájukat Királyhágómellék református asszonyai Nagyváradon, s habár idén már volt egy nagyszabású találkozó az ottani várban, ismét oly sokan gyűltek össze, hogy a szépen felújított Nagyvárad-újvárosi templomot sikerült csordultig megtölteni.

Szombaton délelőtt 10 órakor, megszokott módon, zászlóval a kezükben vonultak be a templomba, majd a konferencia megnyitásaként Csűry István püspök szólt a gyülekezethez: A virrasztó ember vigyáz arra, miként él. Esztelenül nincs áldás a vágyott életen, de Isten gyermekei rátalálnak a bölcsesség forrására. Mi legyünk azok, akik ebben tanuljuk meg a vigyázat ismeretét! – figyelmeztetett Csűry.

Ezt követően Bogya-Kis Mária a kerületi nőszövetségi elnök hirdette az Igét az Apostolok Cselekedeteiről Szóló Könyv 12. részének 12-től 17-ig terjedő versei alapján: „Miután ezt megértette, elment János (akit Márknak is neveznek) anyjának, Máriának a házához, ahol sokan összegyűltek és imádkoztak. Amikor Péter zörgetett a bejárati kapunál, egy Rodé nevű szolgálóleány ment oda, hogy hallgatózzék. Ahogy megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig azt mondták neki, hogy elment az esze. Ő azonban csak erősítgette, hogy úgy van. Azok pedig azt mondták, hogy az ő angyala az. Péter pedig tovább zörgetett. Amikor végül kaput nyitottak, és meglátták, elálmélkodtak. Miután pedig kezével hallgatást intett, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a börtönből, majd azt mondta: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és a testvéreknek. Azután kiment, és más helyre távozott.” Három fő üzenetre oszlott a prédikáció, mindháromban a hálaadás csendült fel. Először az elmúlt ötszáz év mártírjaiért szólt a hála, akik Péterekként vállalták a gályarabságot és az üldöztetést. Azt követően az igehirdető szólt azokról a hívő szívű asszonyokról, édesanyákról, akik hitre nevelik gyermekeiket, hogy ők is megálljanak a hit útján, s majd bizonyságot tegyenek. Ezt a feladatot tölti be ma is a nőszövetség. A harmadik üzenet szólt azokról, akik ma viszik tovább az evangélium üzenetét, kérve az Úr segítségét, hogy méltóképpen szolgáljanak az ötszáz éves évfordulón és azután is.

A prédikáció után köszöntések következtek. Szólt Vinczéné Pálfy Judit egyházkerületi missziói előadótanácsos; Földesy Márta a bihari egyházmegye nőszövetségi elnöke; valamint Dénes István Lukács generális direktor, bihari esperes.

Dr. Baráth Béla debreceni teológiai professzor kezdte az előadások sorozatát. Partium meghatározó zsinatait is említve beszélt a Tiszántúl reformációjáról az 1567. évi zsinatig. A Nagyváradi Kántorok Kórusa éneke után Béczi Csilla zilahi vallástanár, aligazgató: Mit tehet egy keresztyén tanár? címmel tartott érdekes és gyakorlati előadást, segítséget nyújtva szülőknek és gyermekeknek. A következő előadást Gál Judit debreceni kórházlelkész, lelkigondozó tartotta beszélve az idősek építő jelenlétéről a fiatal családok életében.

Dr. Puskás Csaba a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka mítoszromboló beszédében figyelmeztetett, az okkult dolgok lelkünk egészségét és az Istenhez való tartozásunkat gyengítik, megsemmisítik, melyeknél nem lehet fontosabb testi egészségünk.

Arany János versösszeállítás meghallgatása után négy gyülekezet is felavathatta nőszövetségi zászlaját: egy egyházközség Győrből, egy az Arad megyei Kisperegből, kettő pedig a szatmári egyházmegyéből: Pettyénből és Kakszentmártonból.

A záró istentiszteleten Györky Szilvia a Szlovákiai Református Nőszövetség elnöke hirdetett Igét, az ágendai szolgálatot Herdeán Gyöngyi házigazda lelkésznő végezte, majd úrvacsorai közösségben adtak hálát Istennek.

Az elmúlt közel három évtized tapasztalata mondatja azt, hogy vannak asszonyok, akiket, míg egészségük egy kicsit is engedi, semmi sem gátol meg abban, hogy akár többszáz kilométert is megtegyenek az együttimádkozásért. Mintegy ezer asszony élte át ismét ezt a közösségi élményt.